Tibi Atya bemutatott: Elgondolkodtató médiahack, ami felborzolta a közösségi kedélyeket

Nehéz napra ébredt tegnap a magyar lakosság: Eltűnt az internetről az iszákos pap és kompániájának, Tibi Atyának Facebook oldala. A több, mint 1,3 millió követőt számláló legnépszerűbb magyar, online közösség eltűnésére szinte azonnal elkezdett reagálni a média és a magyar Facebook közösség is, teljesen meglepő és szakmai szempontból is érdekes kommunikációs lavinát és folyamatokat elindítva ezzel.

De lássuk mi is történt valójában

• Tegnap a délelőtti órákban a HVG online számolt be először hivatalosan arról, hogy csütörtök reggel Tibi Atya oldala egyszer csak eltűnt a Facebookról.
• Azonnal elkezdődtek a találgatások, hogy ki vagy mi állhat a dolog hátterében, és pláne szította a tüzet, amikor a Tibi Atya brandhez kötődő Humbák Művek Facebook is beszámolt a hírről, így:

BRÉKING! Ma reggelre nyomtalanul, minden figyelmeztetés nélkül eltűnt a Tibi atya Facebook oldal a több mint 1,3 millió követőjével együtt. Felháborító, hogy ilyen megtörténhet a legnagyobb magyar FB oldallal 2017-ben. Próbáljuk kideríteni mi történt, addig kérlek osszátok meg a posztot, hogy minél több emberhez eljusson! Dicsértessék! (www.facebook.com/humbakmuvek/)

• A sajtóban tegnap estig közel negyven ismert hazai médiaportál foglalkozott az üggyel, sokan sok félét állítva arról, hogy ki tehet az eltűnésről.
• A Facebookon mindeközben egy kommunikációs lavina indult el az ügyben, illetve egy nagyobb szervezkedés is, a Tibi Atya oldal feltámasztásáért.
• Ezt követően hamarosan létre is hozták az új Tibi Atya Facebookot, ami azóta természetesen már nem üzemel.
• Mire már kellően feldagadt és hömpölygött a médiacunami, délutánra fény derült az igazságra, a Tibi Atya blogon megjelent bejegyzés tanúsága szerint, egy tudatos médiahackről volt szó, aminek konkrét üzenete és célja volt, ami nem várt jelenségeket generált és eléggé tanulságos kifutású lett, mind morális, mind pedig kommunikációs, szakmai szempontból, utóbbi miatt tartjuk érdekesnek, hogy beszámoljunk erről a Hrenko blogján is.

Mi volt az üzenet, mi volt a cél? És mi lett az eredmény?

Az üzenetet, a célt és az eredményt így fogalmazta meg velősen az Index:

A médiahekkről a blogbejegyzésben az olvasható, hogy egyfajta népművelési célzata volt, hiszen az emberek nem foglalkoznak az igazán fontos dolgokkal, inkább csak a fa****kat olvassák Tibi Atyánál. Direkt szüneteltette az oldalt, hogy, gondolom, az az 1,3 millió lájkoló egy ideig olvasson mást, de csalódnia kellett, mert az emberek vagy azon pörögtek, hogy vajon miért tiltották le az oldalt, vagy azzal foglalkoztak, hogy epigon oldalakat hozzanak létre, és még a szeriőznek tartott sajtó is rajta pörgött.

A kommunikációs esettanulmány alapnak is beillő médiahack, azért rendkívül érdekes szakmai szempontból, mert egyfelől jól kirajzolódik az, hogy egy bejáratott brandű interaktív közeg felülete, - legyen annak bármilyen könnyen befogadható tartalma - amit nap szinten "fogyasztanak" az emberek, hogyan bolygat meg mindent, ha egyszer csak eltűnik. Miközben pont az volt a célja Tibi Atyáéknak, hogy a Facebookozók a lényegi, őket is érintő, politikai és társadalmi híreket fogyasszák inkább, mivel azok az információk relevánsan reflektálnak a valós problémákra, ellenben a Tibi Atyai kontentekkel, amelyek szintén valós problémákra helyzetekre reflektálnak, ugyanakkor súlyuk, nem hasonlítható a napi aktualitások súlyához. Másfelől fontos megemlíteni, hogy a Tibi Atya crew tudatosan elkezdett olyan formában kommunikálni az álhírükről, ahogyan azt napjainkban a közéleti témákkal kapcsolatban látni lehet, azaz ha kipukkan egy probléma, legtöbbször a hivatalos válaszok azok, amelyeket a hivatkozott blogbejegyzésben is olvashattunk, tehát hogy az égető társadalmi, közéleti és politikai problémákra a hivatalos hárítás a replika.

Konklúzió

Marketing szempontból akárhogy is nézzük eredményesen sült el a Tibi Atya-médiahack, mert további (nem várt) figyelem áradat irányult a közösségükre, és ezzel valószínűleg további követőkre is, plusz média figyelemre leltek (még ha nem is ez volt a cél), másfelől pedig - ahogyan azt a Tibi Atya crew is belátja a blogbejegyzésében - döbbenetes a szituáció - hogy mennyire nem azt a "népművelő" hatást váltotta ki az emberekből kommunikációs és morális szinten ez az egész, mint aminek eredetileg szánták. Social media marketing menedzsment és szociológiai szempontból pedig szépen kirajzolódik, hogy csavartak egy akkorát a közvéleményen, hogy a fal adta a másikat, mint egy tükröt tartva eléjük, ami bizonyos szempontból médiatörténi példa is lehet, arra nézve, hogy a social medián belüli közösségek magatartása, mennyire nem a szakmai és elképzelt papírforma szerint működik, azaz mennyire nem előre látható az, hogy egy nagy számú közösség milyen szintén terelgethető, egy előre elképzelt emberi terv szerint: vagyis, hiába volt jó célja Tibi Atyának az egésszel, nem láthatta előre, hogy nagyobb hír lesz az eltűnésük, mint korábban bármi, amit a Tibi Atyán posztoltak. Lehetne tovább feszegetni a nyilvánosság felelősségének kérdéskörét még ezzel kapcsolatban, de röviden jól látszik, hogy mennyire mást fogyaszt a critical mass, mint amit a jó szándékú (jelen esetben moralizálásra, valami előremutató fejlődésre törekvő) véleményvezérek szeretnének, hogy fogyasszanak. Végül pedig elvitathatatlan előny, - szintén marketing és social media menedzsment szempontból - hogy amikor "botrány" vagy "helyzet" van, akkor olyan lesz az elérés, a forgalom és a social media "lábnyom" egy közösség online életében, amire nincs az a hirdetési kampány (büdzsé),amivel ezt überelni lehetne. És ezzel nem Tibi Atyáék hátát akarjuk megveregetni, hogy jól marketingeztek ezzel a csellel, mert látjuk, hogy egyáltalán nem ez volt a cél, de ettől még ez a helyzet. Mindenestre így vagy úgy de, feltétlenül átment a pozitív üzenet is, így talán Tibi Atya unszolására jó páran elgondolkodnak majd azon is, hogy amit online fogyasztunk napi szinten, az mennyire tesz hozzá, vagy vesz el, egy személyes, épülésre ösztönző világképhez, vagy legalábbis mennyire tart benne a való világban és hogy mennyire létezünk a valós dolgoktól távol.