A Warhol hagyaték
Az a grafikus, aki azt állítja, hogy Andy Warhol valamelyik porcikájában nem egy korszakos ikon, az hazudik. A szlovák felmenőkkel rendelkező, pályáját reklámrajzolóként kezdő művész hatalmas nevet szerzett magának a művészet asztalán. A bogaras zseninek mindenki találkozott már alkotásával, akik egy kicsit is érdeklődnek a grafika világa iránt. A mai blogposztban elsősorban a grafikusoknak kedveskedünk, ugyanis arra keressük a választ, hogy melyek azok a tényezők, amelyek Andy Warholt a csúcsra repítették a marketinges munkái után.
Iparművészettől szépművészetig.
1961. november 23, New York
Ted Carley művész és Muriel Latow művészettörténész előbbi lakásán költ el egy kellemes vacsorát, melynek témája egy közös barát, bizonyos – akkor még – Andrew Warhola. Warhol Latow személyében jó barátra lelt, így utóbbi át is hívta őt Carley vacsorájára, ám a pop art későbbi ikonja depressziójára és alkotói válságára hivatkozva nem fogadta el az invitációt. A vacsorapartnerek azonban kérlelhetetlenek voltak, majd a lakoma végeztével elmentek Warhol lakására. De milyen jól tették…
Az ötven dolláros világsiker
A magzatpózban agonizáló Warhol, az ihlet hiányáról panaszkodott barátainak, mondván, hogy a szakmai ötlettelenség a lelkébe is begyűrűzött, emiatt boldogtalan. Előbbire okként, utóbbira okozatként tekintett. Warhol egy nagy ötlet, egy irányvonal után kutatott, amelyet jó ideje nem lelt. A kreativitást tekintve padlón lévő Warhol, ezen látogatás alkalmával arra kérte meg Muriel Latowt, hogy adjon neki egy ötletet, mert fogalma sincs merre kéne indulnia. Latow, és ez teljesen komoly, ötven dollárt kért Warholtól, mielőtt bármit is megosztott volna vele. A csekket világból kiábrándultan kitöltő Warhol kifizette a szellemi tulajdont, majd Latow azt tanácsolta számára, hogy „találjon valami teljesen hétköznapit, ami majdnem mindenki számára felismerhető, akár egy Campbell’s Soup.”
Joseph Albert Campbell paradicsomlevese
Latow tehát megadta a kezdő lökést a törött szárnyű madárnak, aki rendkívül egyszerű sémát tálalt a világ elé, egyetlen kósza ötletből. A Campbell’s Soup konzervdobozait Warhol sokszorosította szitanyomatain, az ábrázoláson pedig semmit sem változtatott. Ezzel találta meg saját hangját a művész, amely a hatvanas évek Amerikájában egy fogyasztói társadalomkritika erőteljes jelképévé vált. A beszélgetés utáni reggelen, Warhol rögtön célba vette az A&P szupermarketet, hogy kifoszthassa őket a létező összes Campbell’s Soupból. A tömegfogyasztás tökéletes ábrázolásáért, úgy fest, a művész is tömegfogyasztónak állt.
1962. július
A Carley-vel és Latow-val való találkozás után, Warhol elkezdett letisztult stílusú, éles vonalvezetésű szitanyomatokat gyártani, ám ezeket ráadásul zsákszámra. 1962 júliusa fontos időpont az életpályáját tekintve, hiszen ekkor adott zöld utat egy kiállításnak a Ferus Gallery, Nyugat-Hollywoodban. A tárlat tulajdonképpen semmi másból nem állt, mint Warhol Campbell’s Soup szitanyomatainak nem kevesebb, mint harminckét példányából. A kilátogatók körében megosztónak bizonyult ez a fajta képi ábrázolás, úgy, akár később a filmjei. A képekkel kezdetben nem lehetett szellemileg mit kezdeni, csak és kizárólag beleszeretni.
Bizonyos Dennis Hooper, a kiállítás után száz dollárt fizetett volna az alkotónak, egyetlen árva képért, melyet az igazgató, Irving Blum feltornázott 1000000 amerikai dollárra. Zárójelben annyit a margóra, hogy a szitanyomatokat, később Blum eladhatta volna a New York’s Museum of Modern Arts részére 15 millió dollárért. Azonban mégsem tette ezt meg. Nézzük meg a közelmúlt árait, 2007-ből. Warhol Green Burning Car I című képe 71,7 millióért, míg a Double Disaster 105,4 millióért ment el. Ez forintba átszámítva nem kevesebb, mint majdnem 28 milliárd forint, Warhol pedig egy ötlet vett Muriel Latowtól 13 ezer forintért. Talán erre mondják, hogy jó üzlet volt.
„Nem lesznek legendásak a képeim, olcsó festéket használtam…”
Ha valamiben száz százalék, hogy Warhol tévedett, az biztosan a fenti állítása. Egy Daniel Blau nevű, müncheni műkereskedő úgy emlékszik vissza Andy Warholra, hogy mindenbe bele mert nyúlni és nem félt váltani, újat létrehozni. Mivel reális félelemnek tekintette a fenti kijelentését, ezért a filmek világába is belekóstolt, ám az közel sem tekinthető olyan ikonikusnak, mint a szitanyomatokkal való munkássága, ám ez is szót érdemel, hiszen az egyediség hiányával itt sem vádolható az ezüst színű parókát hordó művész.
Mozgókép és minimalizmus
A letisztultság, a fájdalmasan művészi egysíkúság, a filmes szárnybontogatásaiban is megnyilvánult Andy Warholnak. És persze a végeláthatatlanság. Kissé ironikus, hogy tartalmilag a rövidfilmeket nem a terjedelmükre, hanem cselekményükre vonatkoztatottan nevezte el a szakma, amelyben Warhol is működött, ám több olyan rövidfilmje is van, amely nyolc órás. Erre az egyik legkiemelkedőbb példa a „Sleep” című alkotása, amelyen egy barátját tanulmányozza kamerájával, alvás közben. A premieren állítólag kilencen vettek részt, a filmet azonban csak heten ülték végig, mert ketten távoztak az első órában. Fokozva a fokozhatatlant, Warhol a mozgóképből is portrészerű alkotást akart létrehozni, így jöhetett létre egy 24 (!) órás film az Empire State Buildingről. A fentiek fényében kifejezetten eseménydús alkotás az, melyben egy műkereskedő barátja, Ivan Karp ájulásig iszik whiskeyt. A szexualitás témáját is gyakran érintő filmjei minden tabut megdöntöttek a hatvanas évek posztsznobizmusában, ráadásul görbe tükröt is tartottak a társadalom felszínességének.
Erre a fájdalmas felszínességre világított rá a hatvanas években Warhol munkássága Amerikában, vagy a rock n’ roll Angliában. Előbbi, a maga gúnyos minimalizmusával, amely a mai napig visszaköszön a design trendekben, a 2000-es évek közepétől, végétől pedig egészen szembeötlően, élesen.
De beszélhetnénk még Warhol tekintetében Marilyn Monroeról, Elvis Presleyről, a Coca Coláról, Louis Vuitton boxkesztyűkről, de egy ilyen blogposztot évekig tartana megírni és elemezgetni.
Téged hogyan inspirált Andy Warhol? Kihagytunk valamit? Van róla egy sztorid, vagy általa inspirált munkád? Mondd és mutasd meg a Facebook csoportunkban!
Andy Warhol: the story of his success
Képek: Pinterest, Redbubble, Revolver Warhol Gallery, Adbranch