Menü

Berényi Konrád - egy ember manír nélkül

Jó pár hónapja tagja vagyok a Facebookon egy kis közösségnek, aminek KKV marketing csoport a neve. A marketinghez nincs túl sok közöm- megnyugtatlak, sok „szakembernek” sincs - viszont vannak olyan ikonok, modern bálványok, akikre hallgat a nagyjából négyezer főt számláló virtuális kommuna, és akiknek a kommentje, posztja és like-ja tízszeres szorzóval értendő. Az egyik ilyen személy Berényi Konrád. Nekem attól lett szimpatikus, hogy sohasem fényezte magát, nem írt harsány, mindenkit földbedöngölő, „én vagyok a piacvezető atyaúristen” mázzal felkent szövegeket, hanem a betűi mögül az sütött, és az süt át mindenkinek, hogy ő egy igazi bölcs. Nem akar megfelelni, nem akar agresszíven és habzó szájjal ügyfeleket szerezni magának, csak teszi a dolgát. És az ilyen ember, a mai „lufi-világban”, valljuk be, nagyon ritka. Szóval megkértem, találkozzon velem, így aztán beültünk az Ibolya presszóba-és most minden marketinges egyből azt hiszi, hogy ez reklám, pedig nem- és egy meggysör társaságában jól kifaggattam. Viki: Konrád, te egy hiteles és őszinte figura vagy, már csak a blogod alapján is. Határozott véleményed van a világról és mindig leírod a frankót. Ez ösztönös, vagy ez is a marketinged része? Konrád: Nézd. Sokáig bennem is ott motoszkált a késztetés, hogy megfeleljek ennek meg annak, de ez már nagyon rég elmúlt és amit láttatok magamból, az valóban én vagyok. Szerencsés ember vagyok, mert életem során sokszor voltam jó időben jó helyen, ami nem azt jelenti, hogy az ölembe hulltak a dolgok, talán inkább azt, hogy beértek és a helyükre kerültek, ahogy én is a helyemre kerültem. Viki: Mi a sikered titka? Konrád: Sikeres lennék? Nem szoktam ezen gondolkodni. Van egy családi házunk, amit hitelből és rengeteg segítség árán tudtunk megvenni. Van egy 10 évesnél öregebb autóm és egy kis cégem, amiben szintén 10-nél kevesebben vagyunk. Teszem a dolgom, tanácsot adok, oktatok, műsort vezetek, moderálok, írok, de hogy ez így ennyi, ebben nincs több. Viki: Véleményed szerint milyen egy igazán jó marketinges? Konrád: A jó marketinges ritka, és sokszor a jó marketingesről nem is tudni hogy létezik, mert nem szerepel nyilvánosság előtt, nem kelt sajtóvisszhangot, hanem csak dolgozik. Amit én elképesztően fontosnak tartok a marketingben, az az empátia. Mikor felkeres egy ügyfél és azt kérdezi tőlem, hogy miért nem ismerem ÉN az Ő vevőit, az ő célcsoportját, mindig elmosolyodom, hiszen az ő vásárlóit és az ő közönségét neki kell ismernie a legjobban. Sok ügyfél nem is tudja, hogy a megoldások 99%-a náluk van, hogy azokra a kérdésekre, amiket feltesznek nekem, már tudják a választ, csak esetleg még nem mondták ki, nem fogalmazták meg.

Berényi Konrád

Ha az alany nyitott, okos és jófej, akkor megengedi, hogy fogjam a kezét és közösen csináljuk végig a kampányt. Ez nagyon jól szokott működni. Az én agyam úgy van beállítva, hogy valóban a célcsoport fejével próbálok gondolkodni, hogy nekik mire van szükségük. Sokan hangozatják ezt, de a valóságban kevés ilyen példát látok, az ügyfél ügyfél fejjel gondolkodik, a marketingesen sok esetben ott lapul a büdzsé és a bevétel szemüvege, akiket pedig meg szeretnének célozni, kimarad, kiesik a kosárból. Az igazán jó marketing egyik lényege az érzék és a szemléletváltás, én ebben hiszek. Viki: Véleményed szerint mennyire hígult fel a szakma? Konrád: Ez nagyon változó. Én szerencsés vagyok - ebben is- , mert a kilencvenes évek közepétől használok internetet és a blogom is szinte a legelső regisztrált blog volt az országban a blog.hu oldalán. Korán kezdtem el írni, mert ez jött szívből, ezt éreztem és igaz, az elején alig olvasgatták páran a blogot, pár hónap és pár év elteltével nagyon szépen beindult. Manapság a szakma…Háááááát, mit is mondjak. A kóklerek úgyis eltűnnek a süllyesztőben. A nagy hangúak, a csilivili weboldalt és névjegykártyát mutogatók kapnak 15 perc hírnevet, aztán lehúzzák a rolót. Természetesen óriási a verseny és ez zavart kelt az ügyfelek fejében is. Hiába mondod nekik, hogy ne bízzák mondjuk a honlapjukat egy olyan ügynökségre, ahol 200.000.- forintért elkészítik, mert nem lesz jó, inkább oda mennek, aztán mikor kiderül, hogy a hozzá nem értés és a dilettantizmus mit eredményezett, akkor esetleg megkeresnek engem, de ekkor már -200.000 forinttal indulnak! Viki: Mik a terveid? Készülsz valami nagy dobásra? Konrád: Semmiféle nagy dobásra nem készülök. A család számomra a legfontosabb és próbálom belőni az egyensúlyt a munka és köztük, és ez most már egyre könnyebben megy. Ha meghívnak előadni, szívesen vállalom, ha pedig elégedettek az ügyfeleim, mert létrehoztunk valami jót, annak is nagyon örülök. 44 éves vagyok és remélem, hogy 10 év múlva is lépést tudok majd tartani a fiatalokkal és ezzel őrületes tempóval, amit a világ diktál. Úgy kelek és úgy fekszem, hogy boldog a szívem, és ennél nem is akarok többet elérni. Viki: Nagyon szépen köszönöm hogy válaszoltál a kérdéseimre, és maradj mindig ilyen, amilyen vagy!
blog