Trágár marketing
A káromkodásokat, pőre megfogalmazásokat és az obszcén, csúnya beszédet sokan elvetik és viszolyognak tőle. Az alábbi blogposztban nem is arra keressük a választ, hogy vajon morálisan helyes-e beépíteni az ember életstílusába a ronda kifejezéseket. Sokkal inkább arra, hogy a káromkodás, mint olyan milyen hatással lehet egy adott célközönségre.
Hinnénk, vagy sem, nem egy, nem két márka alkalmazza tudatosan az úgynevezett „F-word” és társaik mágikus hatását a fogyasztói társadalom tagjain. A cégek által használt káromkodások használatának nagy lélektana van. A botrányos megfogalmazások pedig okkal kerülnek plakátra, reklámfilmekbe, vagy bármely más felületre. Annak próbálunk meg utána járni a lenti sorokban, hogy sok alkalommal mitől hatékonyabb a formabontó, alpári marketing.
Tabu
Érdekes és végeláthatatlan szociológiai tanulmány kerekedhetne ki abból, ha azt kezdenénk el boncolgatni, hogy a tabu, mint olyan, hogyan alakult ki és miért tudott elterjedni. A tiltott magatartási formák, vagyis a szavak és tettek beágyazódtak a társadalomba, aki pedig a tabukat tudatosan döntögeti, vagy akár véletlenül áthágja, az eleganciával nem rendelkező személyként lesz elkönyvelve. A történet szempontjából teljesen lényegtelen, hogy miért, de egyszerűen léteznek tabu dolgok a társadalomban, amelyeket nem mondunk, nem teszünk. A lázadó kamaszok rendre döntögetik a fenti egyezményt, méghozzá eredményesen. A céljuk ugyanis nem más ezzel a viselkedésformával, mint a figyelem bármi nemű kivívása, még akkor is, ha számolni kell a negatív retorziókkal. Az obszcén marketingnek is hasonló a működési mechanizmusa, hiszen jól tudjuk, hogy a negatív reklám is reklám.
A piaci verseny a márkák között, most nagyobb, mint valaha, ezért egyes cégek azt sem tudják, mivel múlják felül a konkurenciát. A piac jelenlegi tömöttsége és a kiélezett versenyhelyzet könnyű szerrel szüli meg az extrém marketing megoldásokat. A „bárhogy, csak mi nyerjünk” elv azt eredményezi, hogy a tabuk igenis meg lesznek döntve.
Kalap le a KFC előtt, hiszen a nagy márkák rendszerint védik a makulátlan arculatukat a nyilvánosság előtt. Kevesen vannak azonban, akik fel merik rúgni a már fent is említett tabukat, egy nagy adag lazaságot és szabálykövető magatartást felmondó stílust kölcsönözve a gyorsétteremláncnak. Az egyik kulcs tehát, az ízléses lázadás.
Tudni kell, hogy kinek szól.
A káromkodás alkalmazása a marketingben játszi könnyedséggel sülhet el visszafelé is. Célszerű, ha babakocsikat gyártó márkaként kerüljük a trágár kifejezést, de egy elegánsan elejtett csúnya szóval már jobban el lehet adni egy rekesz sört. A trágárság a hétköznapinak nem mondható mivolta miatt felkelti az emberek figyelmét, néha pedig univerzálisan is megszólíthat minden célcsoportot. Nem csak a reklámokban, plakátokon, de social kampányoknak álcázott marketingen is lehet találkozni velük. Mutatjuk, a valaha készült legviccesebb anyák napi videót.
https://www.youtube.com/watch?v=BQWNiSruEVo
A kisfilmnek számtalan erőssége van. Egyik például, hogy explicit módon nem hangzik el káromkodás, maximum szájról olvashatunk, így nincs botrányosan alpári életérzésünk, az aláfestő dallam pedig kifejezetten kellemes. Ki ne rendelne ezek után reklámot?
A szenvedély hangsúlyozása
Valljuk be, a káromkodásnál jobban szinte semmi nem tudja kifejezni az elszántságot egy adott témakört illetően. A brandépítés és arculat egyik alaptétele, hogy a márka iránt el kell ültetni a szenvedély csíráját, amelyet magának a márkának kell elvégeznie. A trágár kifejezések a nyomatékosításra, a túlcsorduló érzelmek helyettesítésére is szolgálnak, amelyet a fogyasztó is magáénak fog érezni – akarva-akaratlanul – a trágár szavak funkciója miatt. Mindamellett, hogy ritka, a lelkesedést is nagyban fokozza a káromkodás.
Ember szól emberhez.
Az unalmas fekete betűkkel létrehozott plakátok, bármennyire is jó vizuállal vannak létrehozva, szövegileg átlagosak lesznek. Úgy tartják, hogy a szókimondó tartalom emberarcú marketinget eredményez, a fogyasztó pedig – mivel Ő maga is szokott káromkodni – személyes kapcsolatot érez a márkával összefüggésben.
Pőrén megfogalmazott köszöntés a Thug Kitchen honlapján.
Fel kell tenni a kérdést, hogy milyen hasznot húz, mit nyer és mit ad azzal egy adott márka, ha csúnyán beszél! A humor, mint faktor. Kétféleképpen lehet káromkodni. Ahogy Karády őrmester csinálja az Angyalbőrben című sorozatban, vagy ahogy egy kiállított futballista kifakad a játékvezetőre a felmutatott piros lap után. A magyar nyelv egyik legnagyobb vívmánya, hogy a cirádás és nyakatekert szóhasználatnak köszönhetően ízlésesen és obszcén megnyilvánulások nélkül is el lehet mondani a bennünk rejlő haragot. Óriási különbség van egy viccesen előadott, kontextusba illő egysoros és egy vegytisztán közönséges megnyilvánulásnál. Egy piacon jelenlévő márka esetében mondanunk sem kell, hogy célszerűbb az előző stílust választani, semmint az utóbbit. Mindenkiben vagy egy kis Beavis és Butt-head legbelül, amely sokkal előnyösebb, ha társadalmi keretek közt nem úgy tör felszínre, hogy a mi szánkat hagyja el egy égtelen nagy trágárság, hanem ha egy nyilvános felületen szembesülünk vele. A humor többek közt attól humor, hogy a meglepetés erejével taglózza le az embereket. A szókimondó tartalom mindig meglepi az átlagembert, aki alapjáraton kerüli a csúnya beszédet. Pláne akkor, ha ez a tartalom egy olyasvalaki szájából és ott hangzik el, akiktől és ahol nem számítana rá az ember. A KFC finger lickin’ good tételmondata nagyon közel áll hangzásban a frickin’ goodhoz, amely a cenzúrázott változata egy sokkal inkább nyomdafestéket nem tűrő kifejezésnek.
Kalap le a KFC előtt, hiszen a nagy márkák rendszerint védik a makulátlan arculatukat a nyilvánosság előtt. Kevesen vannak azonban, akik fel merik rúgni a már fent is említett tabukat, egy nagy adag lazaságot és szabálykövető magatartást felmondó stílust kölcsönözve a gyorsétteremláncnak. Az egyik kulcs tehát, az ízléses lázadás.
Tudni kell, hogy kinek szól.
A káromkodás alkalmazása a marketingben játszi könnyedséggel sülhet el visszafelé is. Célszerű, ha babakocsikat gyártó márkaként kerüljük a trágár kifejezést, de egy elegánsan elejtett csúnya szóval már jobban el lehet adni egy rekesz sört. A trágárság a hétköznapinak nem mondható mivolta miatt felkelti az emberek figyelmét, néha pedig univerzálisan is megszólíthat minden célcsoportot. Nem csak a reklámokban, plakátokon, de social kampányoknak álcázott marketingen is lehet találkozni velük. Mutatjuk, a valaha készült legviccesebb anyák napi videót.
https://www.youtube.com/watch?v=BQWNiSruEVo
A kisfilmnek számtalan erőssége van. Egyik például, hogy explicit módon nem hangzik el káromkodás, maximum szájról olvashatunk, így nincs botrányosan alpári életérzésünk, az aláfestő dallam pedig kifejezetten kellemes. Ki ne rendelne ezek után reklámot?
A szenvedély hangsúlyozása
Valljuk be, a káromkodásnál jobban szinte semmi nem tudja kifejezni az elszántságot egy adott témakört illetően. A brandépítés és arculat egyik alaptétele, hogy a márka iránt el kell ültetni a szenvedély csíráját, amelyet magának a márkának kell elvégeznie. A trágár kifejezések a nyomatékosításra, a túlcsorduló érzelmek helyettesítésére is szolgálnak, amelyet a fogyasztó is magáénak fog érezni – akarva-akaratlanul – a trágár szavak funkciója miatt. Mindamellett, hogy ritka, a lelkesedést is nagyban fokozza a káromkodás.
Ember szól emberhez.
Az unalmas fekete betűkkel létrehozott plakátok, bármennyire is jó vizuállal vannak létrehozva, szövegileg átlagosak lesznek. Úgy tartják, hogy a szókimondó tartalom emberarcú marketinget eredményez, a fogyasztó pedig – mivel Ő maga is szokott káromkodni – személyes kapcsolatot érez a márkával összefüggésben.
A Dollar Shave Club pengéi, "egyszerűen nagyszerűek".
Szó se’ róla, egy trágár kampány nem biztos, hogy megdobja a megosztások számát a közösségi médiában, de még az is lehet, hogy egy ilyesféle kampánytervre azon melegében nemet mond a kreatív igazgató a legelső brainstorming alkalmával. A lehetséges negatívumokat bele kell kalkulálni az efféle akciókba, ráadásul abban is biztosak lehetünk, hogy lesznek emberek, akiket megsértünk, sőt, olyanok is akik elfordulnak majd tőlünk, ha trágár tartalmat hozunk létre. Ennek oka egészen egyszerű, méghozzá az, hogy sokan prűd módra lefojtják a bennük rejlő „Tóth Jocót.” Másik oldalról azonban, ha belekalkuláljuk a járulékos veszteségeket az ügybe, sokkal több megszólított emberrel is végződhet, mint orrukat felhúzókkal. A magyar leg. Ha a szóban forgó témát csukott szemmel képzeljük el, hazai viszonylatban egyértelműen egy ember van, aki erről eszünkbe jut. Na?! Igen, Mucsi Zoltán! Az ideggyenge, már-már orvosi esetnek is beillő Mucsi képtelen nyugodtan hozzáállni a dolgokhoz, a hétköznapi dolgok is nagyon embert próbáló feladatnak bizonyulnak az életében. A dohányzáson, borozáson és érkidagadós káromkodáson kívül nem nagyon nyugtatja meg semmi, érzéseit pedig nem rejti véka alá akkor sem, amikor meghív bennünket a XX. Szegedi Borfesztiválra, https://www.youtube.com/watch?v=DOF47BpKKW8 amikor a Cop mortem című filmet népszerűsíti, https://www.youtube.com/watch?v=bGIvwy8GKT4 vagy amikor a Corvinus Business Festival hírnevének népszerűsítése közben puffog és kénytelen szenvedő alanya lenni egy kellemetlen beszélgetésnek. https://www.youtube.com/watch?v=KcPU977YWIk&t=1s A köztudatba beivódott, az ideges magyar jelképeként létrehozott marketingvideók esetében többet mond ezer szónál az, ha megnézzük a YouTube-on a fenti három anyag nézettségét. A káromkodások ellenére, Mucsi sem viszi túlzásba, így a szókimondó tartalomnak több ékes példája van arra, hogy ezt lehet okosan és hatékonyan is csinálni, ha marketing tevékenységről van szó.Tetszett a bejegyzés? Akkor csatlakozzon végre a rohadt Facebook csoportunkhoz, hogy a q**wqefr*c*r* 4*g *42t5**45*gt*h*!
Képek: Raincouver, Business Insider, SEO Focus
